Babits próza, Timár Virgil

4. Babits próza

Babits Mihály
1883-1941

Költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Alapvetően a lírikus költő, de prózai alkotásai is jelentősek.

Líra:

- 2 forráson alapszik a líra:
- 19. századi magyar lírahagyomány (Weöres, Arany)
- világirodalmi költészeti hagyomány (Robert Browney)

- tudós költőnek szokták nevezni mert nagyon sokat olvasott

- a filozófia alapja a keresztény platonizmus volt
az ember nem eleve jónak vagy rossznak születik hanem cselekedeteik döntik el a sorsukat

- a jelenségek értelmének megértése
az ember – világ / szubjektum – objektum megértése

- 1904: első verse nyomtatásban is megjelenik ( A Tudomány). A Holnap Antológiája ( a Holnap társaság ifjú nemzedékének válogatott versei). Innentől haláláig a Nyugat az élete része

- 1909: első verses kötet Levelek Irisz koszorújáról
fokozott bölcseleti érdeklődés ( = azon témák melyek filozófiai körökben jelnik meg megtalálhatók a Babits szövegekben, Babits alapvetően filozófus akar lenni)
versformákkal kísérletezett

- 1911: Herceg hátha megjön a tél is c. verses kötet

- világháború alatti költészete
1916: Recitatív irodalom: ’11 és ’16 között írt versek
hangsúlyossá válik az etikai töltete: háború elitélése

- ’20 – ’30 évek
egyre erősebb a katolicizmus
hagyomány folytonossága /a hagyományok továbbélése több 1000 éven át/
1920: Nyugtalanság völgye c. kötet
nyelvi egyszerűség
a múlt szerepe egyre jobban felértékelődik
1929: Az Istenek halnak az emberek c. kötet
1933: Versenyt az esztendőkkel c. kötet
önreflexív kötet/ saját magával foglalkozó/
1937- ’38: Jónás könyve (már a kórházban írta)
1939: Jónás imája (már a kórházban írta)

Próza: a régi irodalomszemlélet szerint, hogy a Babits próza kevésbé jelentős mint a Babits líra

- 1913: A gólya kalifa

- 1921: Timár Virgil fiai

- 1927: Halál fiai
családregény történet
dekadencia kulcsszava (a társadalom szabályait felrúgja, ösztönlény)

- 1933: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom
anti-utópia (=tökéletesnek tűnő társadalom kiforgatása)

- nemcsak regényeket, hanem novellákat is irt ( Karácsonyi Madonna)

Timár Virgil fiai

A mű az író egyik legszemélyesebb gondjának, a magányból fakadó szenvedésnek és a közösséghez vezető út keresésének finoman árnyalt ábrázolása. A klasszikusan zárt szerkezetű lélektani regény - Tímár Virgil szerzetestanár és törvénytelen származású Vágner Pista kapcsolatának lírai rajza - önéletrajzi elemekre épül; Babits pécsi diákkorának és bajai tanítóskodásának élményeire.

Cselekménye röviden annyi, hogy két felnőtt férfi küzd egy kamaszfiú lelkéért. Egyikük a címbe emelt paptanár, a katolicizmus eszméiben mélyen hívő ember, aki egy kisvárosi gimnázium falai közt éli az életét, s aki szinte fogadott fiaként neveli a kétes családi viszonyok közül jött, korán árvaságra jutott gyereket; hamar felfedezi benne a kivételes szellemi képességet, az intellektuális szomjúságot, egyre inkább úgy érzi, hogy a gyorsan felserdült fiatalember az ő elszalasztott, elbizonytalankodott lehetőségeit fogja valóra váltani. Másikuk a vér szerinti apa, a nagyvárosi újságíró, aki életének egy csömörös pillanatában értesül arról, hogy neki valahol távol gyermeke van, s váratlan elhatározással nekiidul felkeresni és esetleg magával vinni őt. A nyugtalan, lázas szellemű ifjú választás elé kerül, ám amikor hirtelen felbukkant apja mellett dönt, nem annyira a "vér szava" szólal meg benne, inkább az újságíró alakja mögött fölsejlő másik világ vonzásának enged, Timár Virgilnek pedig be kell látnia, hogy hiábavaló volt pedagógiai eroszból is táplálkozó szeretete, eszményei-elvei erőtleneknek bizonyultak e kihivással szemben.

Babits a cinikus, dekadens polgári entellektüel alakját állítja szembe a tiszta, becsületes, bár kissé ósdi szerzetes figurájával, s a mélyebb emberi értékek mellett tesz hitet.

Az alkotás keletkezéstörténete alapján nyilvánvaló: a regény szövegszervezésében Babits A gólyakalifához, majd a Kártyavárhoz és a Halálfiaihoz képest más utat járt. Az említett alkotásokban mindig volt valamilyen centrális életélmény vagy gondolkodásélmény, melyet Babits (amint erről a Teremtő indiszkrécióban és A hazugságok paradicsomában írt) átitatott belső víziójával, belső képzeletével újrarajzolt.

Az ilyen módon érvényesülő ,,élmény” szövegindukáló volt A gólyakalifában, a Kártyavárban, a Halálfiaiban és az Elza pilótában: az elsőben a valóságos pszichológiai tudás és a nagyepikai alkotás összekapcsolhatóságának a lehetősége volt a szöveggeneráló, a másodikban az új módon alakuló nagyváros történés- és szemantikai környezete és a detektívregény lehetőségrendszerének a kipróbálása izgatta Babits fantáziáját; a Halálfiaiban egy hirtelen lesüllyedt és visszavonhatatlanul múlttá vált világ és a történelem belső logikájának, e logika működésének vagy éppen ,,nem működésé”-nek a mechanizmusa foglalkoztatta; az Elza pilótában a centrális gondolkodásélmény az emberi lényeg viselkedésváltozása, potenciális és virtuális átalakulása volt a kanti ,,örök béke” állapotából az ,,örök harc” állapotába jutott emberiség életében. A Timár Virgil fiában nincs ilyen centrális élmény vagy gondolkodásélmény.2 A szöveg központjában a szerző személyes életéhez nem kapcsolódó probléma: a mindent kitöltő Isten-élmény megélése, ennek az élménynek a fokozatos háttérbe kerülése, majd a benne való újbóli teljes feloldódás jelenik meg. A legteljesebben ontológiai jellegű tehát az alkotás. Azt sugalmazza, hogy az emberi lényeg egyetlen autentikus lehetősége a hitnek mint dogmának, szokásnak és történelemnek a megélése.

Ezt sugalmazza a szöveg fabuláris szintje.

Timár Virgil jellemzése

A történet már a felütésben a totális szellemi–etikai beállítódás egyetlen üdvözítő voltára utal. Babits ezt a jellemzésmód megválasztásával szuggerálja. A refektóriumban ebédelő szerzeteseket egy-egy mimikai vagy pantomim mozzanattal, egy-egy ismétlődő, minősítő megjegyzéssel a mindentudó író külső pozíciójából vezeti be a történetbe.3 Timár Virgilt az író már azzal is kiemelte környezetéből, hogy - róla szólva - megcserélte a nézőpontot. A maga pozíciójából csak ennyit mondott a paptanárról: ,,Lentebb ül, szerényen a tiszteletre méltó Timár Virgil.” A valódi történetbe-vezetést átruházta az ,,atyai szemű, gyermekképű, ezüstös hajú”, ,,galambszívű”, tapintatos házfőnökre, dr. Horváth Vincére. Ezzel a felcserélt nézőponttal nemcsak eltávolította Timárt a többiek világától, hanem a házfőnök szellemi-etikai értékkörnyezetébe kapcsolva a pap szellemi–etikai lényegére irányította a befogadó figyelmét. Három szóval jelölte meg a címbe emelt pozícióját: a házfőnök-igazgató szeretet-körébe vonja, ,,legjobb tanár”-nak, ,,igazi szerzetes”-nek minősíti. A kétféle jellemzésmód váltogatása az első jelenet során előlegzi a központi témán átderengő mélyebb konfliktust, az eszményi szeretetet és célokat követő–valló Timár és a világi szempontokat előnyben részesítők ellentétét.

Timár Virgil lelki változása

Ebben az új érzelemben a tanár új célt talált. Tökéletesen föloldódott, odahagyta korábbi életvitelét, az ég helyett földi célra fordította tekintetét. Szinte észrevétlenül kötötte a sorsát egy gyerekemberhez. Vágner Pista először csak a papi kötelező szeretet-érzését ébresztette föl benne, aztán a valakihez tartozás örömét, majd a birtoklás élvezetét kínálta neki.7 A pap élete ezen a ponton megváltozott. Miután Bögöziéknél elrendezte Vágner Pista sorsát, teljesen feloldódott a szeretetben és a ragaszkodásban. Nem érdekelték már korábbi olvasmányai, elnézte a gyerekeket az iskolában, az embereket az utcán, a hancúrozó rókákat a szőlőben, a fákat és a virágokat. Csak a fiúról tudott beszélni, egyetlen szempontja maradt az olvasásban is, nevezetesen: hogyan fog majd minderről beszámolni Pistának, miként fognak minderről szót váltani.

Minél jobban elmerült ebben a szeretetben, annál többet vesztett régi énjéből. Lassan hozzá nem méltó érzelmek is zavarták. Egyre növekvő ellenszenvvel és féltékenységgel hallgatta a fiú elbeszéléseit Bögöziékről, vetélytársat látott az ügyvéd lányában, Emmuskában, félt attól, hogy az első szerelem majd elrabolja tőle a fiút. A szeretetért már-már csalásra is vállalkozott. Amikor megtapasztalta, hogy betegsége idején a diák fokozott tapintattal bánik vele, később többször betegnek tetteti magát, csak azért, hogy ezt a külön szeretetet kicsiholja a másikból.

Vágner Pista Timár növekvő ragaszkodását előbb örömmel és büszkeséggel fogadja. Hamarosan azonban nyilvánvaló lett: egyre inkább szűk lesz neki az a kör, amelyet Timár megrajzolhat és bevilágíthat. Kettejük eltávolodását először az olvasmányok megválogatása mutatta, növelte ezt a fiú hitbéli elbizonytalanodása, végül betetézte Vitányi Vilmos könyvének olvasása, a titkokban végrehajtott tett dacos vállalása. Ez az esemény rádöbbentette a papot önmagát kiforgató szeretetére, az így elkövetett státus-váltás következményére.

- mint utóhatása láthatjuk Tomass Mann: Halál velencében c. műve

- a mű először a Nyugatban jelenik meg mint egy folytatásos cikk

- konfliktus: a túlzó szeretet és az h magához akarja láncolni
papi gondolkodás – liberalizmus
vidék – városi élet

- fogadtatása: Indiszkréció vita
Ignotusszal
1927/6 os Nyugatban jelent meg