Ady Endre Új versek

3. Ady Endre Új versek című kötetének sajátosságai

A huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai.

Pályakép:

- folyamatosan azzal törödik hogy önmagát és a költészet jóságát keresse

- kánonban: állandóan fontos szerepe van, főleg a Nyugat kapcsán említik, 100 év után is az egyik központi figura

- sok hagyományt használ: utóromantikus hagyomány; szimbolista költészet (Baudelaire hatás), expresszionista hagyomány

- leghíresebb verses kötete: az Új versek

- 1. kötet 1899: Versek
utóromantikus hangvételű, népies ( petőfihez hasontó)

- 1903: Mégegyszer: nem olyan lényeges, de vannak olyan versek amik átkerültek az Új versek kötetbe

- 1905 től a Budapesti Napló munkatársa
200 írása jelenik meg

- a magyar irodalom első modern lírikusának tekintjük

- sok novellát, elbeszélést irt ( Karácsonyi Madonna)

- Ismeretlen Korvin kódex margójára: Budapesti Naplóban egy cikk
a Nyugat achpoetikájának megfogalmazása
Magyarország helye a nyugati kultúrában
nem komp-országnak kell lenni, hanem egy hídnak a Nyugat felé

- 1906: Új versek című kötet: innentől számítjuk a magyar modern lírát
újszerű szimbólumhasználat
furcsa asszociációk
másfajta olvasó-mű viszony( régen: tetszi-nemtetszik; most: értem-nem értem)
legtöbben nem értik

- kötetek: tematikusan kapcsolódnak az Új versek kötethez de új témák is megjelennek: kurucz- , forradalmi költészet, istenkeresés
- Az Illés szekerén
- Szeretném ha szeretnének
- A minden titkok

- Holnap irodalmi kör: Dur-dur affér cikk

- 2. pályaszakasz:
Léda versek itt lezárulnak
megosztottabb lírai én
lírai én kérdése: magányosság
téma: Ki vagyok én
verses kötetek: Megmentő élet, A magunk szerelme; Ki látott engem

- nagy szünet a háború és betegsége miatt

- utolsó pályaszakasz:
kezdete: A halottak élén 1919 (utolsó kötet)
a háború alatt keletkezett versei
biblikus apokaliptikus hangvétel

- post humusz: 1923-ben jelenik meg a többi művei – Utolsó hajók c. kötet

Új versek kötet:

Az Új verseket Ady Lédának ajánlja. A kötet 4 tematikus ciklusát (Léda asszony zsoltárai, A magyar Ugaron, A daloló Párizs, Szűz ormok vándora) két ars poeticus verssel foglalja keretbe (Góg és Magóg fia vagyok én…, Új vizeken járok). A kompozíció megalkotásában Baudelaire A Romlás virágai kötetének 1861-es második kiadása szolgálhatott mintául. Ezt igazolja az ajánláson és nyitó versen kívül, hogy a záró költemény a francia szimbolista költő 1861-es kötetének utolsó darabját szövegszerűen is megidézi. Ady a jellemzően szimbolista-allegorikus képalkotásuk miatt többértelmű, rögzíthetetlen jelentésű verseknek kiemelte egy-egy jelentésrétegét, és így helyezte témacsoportba (ciklusba) az alkotásokat.

Léda asszony zsoltárai
Az Új versek kötet első ciklusa a Léda asszony zsoltárai. Már a ciklus címében szokatlan kifejezésekkel szembesül az olvasó. Egyrészt feltételezheti, hogy a ciklus szerelmes verseket tartalmaz, hiszen a címben egy – a görög mitológiából ismert – női név szerepel. (Brüll Adél) Ugyanakkor különösnek tűnhet, hogy a szövegek címzettje egy asszony (férjezett nő), mint ahogy az is, hogy a versekre a Bibliából ismert és Istenhez szóló, tehát vallásos tárgyú közösségi énekek műfaji megnevezésére utal. A maga korában talán e ciklus váltotta ki a legnagyobb döbbenetet, hiszen szembehelyezkedett a költészeti konvenciókkal. A szerelmet ugyanis nem csak idillnek vagy gyötrelemnek, hanem önkeresésnek, harcnak, önzésnek, hajszának, vágynak és ösztönnek is állította. A lírai én és a „te” szerepei ebből fakadóan sokrétűek, a megszólítotthoz való viszonyt hol az elfogadás vagy az idealizálás, hol a tagadás jellemzi.
Vers pl.: Héja-nász az avaron
A magyar Ugaron
A kötet 2. ciklusa. A magyar Ugaron egyrészt gyakran épít a tájversek díszletezésének hagyományára, másrészt jellemzően a lírai énnek és a környezetének a viszonyát állítja középpontba. E ciklus A daloló Párizs darabjaival egyetemben kevesebb értelmezési problémát okozott korabeli olvasóinak is. E szövegek az utóromantikához szokott olvasásmóddal is megkönnyíthetőnek bizonyultak, a befogadó kiolvashatta belőlük a beszélőnek a magyar társadalmi, kulturális és közéleti viszonyok elmaradottságával való elégedetlenségét. Ugyanakkor épp e ciklus versei váltották ki a legnagyobb visszhangot: a konzervatív erők és az induló, fiatal modernek (Babits, Kosztolányi) egyaránt fölháborodással fogadták a versekből áradó nemzetostorozó indulatot. Hazafiatlansággal, hálátlansággal vádolták a költőt, és csak kevesen érezték ki az indulat mögül a hazaszeretetet, a hazaféltés hangját. A ciklus 1. verse A Hortobágy poétája, záró darabja A magyar Ugaron. A tematikus verscsoport címadó darabjának központi szimbóluma, az Ugar az Értelmező szótár szerint elsődleges jelentésében a termőképesség javítása érdekében pihentetett, felszántott, ám bevetetlenül hagyott földterület. A szó átvitt értelmű jelentése: a társadalmi-kulturális elmaradottság, tespedtség, ki nem használt lehetőségek.
Vers pl.: A Tisza-parton
A daloló Párizs
A kötet 3. ciklusa, A daloló Párizs A magyar Ugaron verscsoportjának ellenpontozásaként olvasható. A benne helyet kapott versek közös jellemzője, hogy címeikben francia tulajdonnév szerepel, valamint, hogy témájuk többnyire a lírai én és az idegen hagyomány, illetve környezet viszonya. A költő számára azért válhatott jelentőségteljessé a Párizs-téma, mert röviddel az Új versek darabjainak keletkezése előtt Brüll Adél után utazott a „Szép ámulások szent városá”-ba, Az európai kultúra és a művészetek fellegvárának számító világváros Adynak a Nyugattal, a modernséggel, a szabadsággal és a nagyvárosi polgári civilizációval való találkozást is jelentette.
Vers pl.: A Szajna partján
Szűz ormok vándora
Az Új versek kötetzáró ciklusába olyan versek kerültek, amelyek nem illettek bele az 1. 3 egyikébe sem, ugyanakkor részben átfogták vagy megismételték azok témáját, esetleges mitikus távlatba helyezve értelmezték az én szerepelhetőségeit. A ciklus címe a lírai én nagyra törő vágyait, az ismeretlent birtokba venni akarását is jelölheti, de az orom szó a görög mitológia Parnasszusára (közép-görögországi hegység, a görög mitológiában Apollón és a Múzsák kedvelt tartózkodási helye) is asszociálhatunk. Így a cikluscím költészetjelképként is olvashatóvá válik. Mindezek alapján a kötetet záró vers (Új vizeken járok) ismeretében az olvasó akár azzal az előfeltevéssel is élhet, hogy ebben a ciklusban ars poeticus vagy a vers születéséről szóló öntematizáló versekkel is megismerkedhet.