Kassák: a ló meghal a madarak kiderülnek

Kassák Lajos a magyar avantgárd irodalom legnagyobb, nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő alkotója. A magyar avantgárd hazánkban a konzervatívabb olvasói elvárások, az irodalomeszmény különbözősége és egyéb okok miatt nem tudott széleskörű réteget teremteni magának. Így Kassák viszonylag csekély olvasóközönséget tudhatott magáénak. Ennek ellenére hatalmas életművet hagyott hátra, számos műfajban alkotott maradandót, mint pl: képzőművészet, költészet és irodalomszervezés. Műhelyei számos fiatal tehetséget indítottak útnak. Életműve hagyományteremtő, olyan alkotókra volt hatással, mint Szabó Lőrinc, Déry Tibor és József Attila. Az avantgárd a 20. századtól jelentkező művészeti irányzatok és mozgalmak összefoglaló neve (a 20-as és 30-as évekre jellemző) . Jellemző rá a gyökeresen új formák teremtése. Különféle, ellentétes esztétikai, filozófiai, politikai nézetrendszerrel fellépő áramlatok, amelyek ember-ember és ember-természet megváltozott viszonyrendszerére keresték a választ. A művészi kifejezés új, korszerű lehetőségeit kutatták. Programjaik, kiáltványaik esztétikai-poétikai elveken túl társadalmi politikai célkitűzéseket is tartalmaztak. Több művészeti ágban is jelentkezett: irodalomban, képzőművészetben, színház, zene-,tánc-, és iparművészetben valamint az építészetben is. Jelentősebb irányzatai a kubizmus, a futurizmus, az expresszionizmus, a dadaizmus, a konstruktivizmus és a szürrealizmus. Formanyelvi sajátosságai beépültek a későmodernség művészetébe és irodalmába. Rokon tendenciáit neoavantgárdnak nevezzük.

Kassák korai költészetére a nyugatosok gyakoroltak hatást, de meglehetősen hamar eltávolodott a klasszikus modernség költészeteszményétől. Elutasította a művészet a művészetért önelvű szépségeszményét (l’art pour l’art). Úgy vélte, a műalkotás nem puszta esztétikai tárgy,hanem aktív tett, tevékenység. Az irodalmi szövegnek nem jelzésszerűen kell működnie, nem kapcsolható hozzá jelentés. Mivel nyelvi alapú, jelentés töredékek kialakulhatnak (jelentésteremtés részleges). Azon az állásponton volt, hogy a művészetnek le kell bontania a magas és a tömegkultúra közti határokat. Új művészeti nyelvet akart megteremteni. Költészete meghatározóan az expresszionizmushoz kötődik. Verseit először a Renaisance címmel megjelenő folyóiratban közlik. 1912-ben a Misilló királysága című regényét a Nyugatban közlik, ezzel egyik álma válik valóra. Első verseskötete (1915) Éposz Wagner maszkjában címmel jelent meg és mindössze 13 verset tartalmazott. Kötetének hangvétele, verseinek a közösség nevében megszólaló lírai énje Whitman költészetét idézi. A kötet magán viseli az olasz futurizmus esztétikai elveinek hatását is, azonban szemben a futuristákkal, nem a rombolás, hanem az építés pátoszát helyezi előtérbe. Ebben a kötetben jelennek meg a szabad versek is. Második kötete a Hirdetőoszloppal című kötet, Kassák expresszionizmusának kiteljesedését pedig a Máglyák énekelnek című prózavers jelzi. A szabad vers olyan költemény, amelyben prózaforma egyesül a költőiség sűrítő, tömörítő formaszerkezetével. Írásképe versszerűen tördelt, prózaritmussal rendelkezik. Esetleg rímtelen, ritmust mellőző próza. A ritmikai és más zenei elemeket keverten és kötetlenül alkalmazza, számos variációs lehetőséget biztosít. Nem sorolható be sem az időmértékes, sem a hangsúlyos vers kategóriába. Harmadik kötete Világanyám címmel jelent meg, mely a dadaizmus felé való tájékozódást mutatja. A 20-as években írta egyik legsikeresebb prózai művét, az Egy ember élete című nyolckötetes önéletrajzot. A 30-as években jelentős változás játszódott le Kassák költészetében. Műveit szilárd belső forma, feszes szerkezet, nyelvi egyszerűsítés jellemzi (Földem, virágom; Ajándék az asszonynak; Fújjad csak furulyádat; Sötét egek alatt). Kései korszakának költeményei az újat teremtés igényével föllépő ember magányának tapasztalatát fogalmazzák meg.

Kassák folyóiratokkal és irodalmi rendezvényekkel is segítette az avantgárd kibontakozását. Folyóiratai A Tett, a Ma (melyet Bécsben is kiad), A dokumentum, a Munka. Az Új idők, a Kortárs és az Alkotás című folyóiratok társszerkesztője.

A ló meghal a madarak kirepülnek című szabad verse 1922-ben jelent meg. A magyar irodalmi avantgárd legkiemelkedőbb teljesítményeként számon tartott költeménye. A műre jellemzők az avantgárd és a szabad vers főbb jegyei, mint pl. a töredékesség, a mondatépítkezés megtörik, az elliptikus szerkezetre (hiányra) épít, ok-okozati összefüggés alapján nem követhető, párhuzamos, mozaikszerű mondatszerkesztés (egy időben több tér vagy egy térben több idő). Megjelennek ismétlődések, toposzok. A műnek visszatekintő, önéletrajzi jellege van, a nyugat-európai csavargás emlékképei és az elbeszélői én reflexiói jelennek meg. Jellemző az út-vándorlás toposz. A lírai hősnek útitársai vannak, a faszobrásszal és a Chilébe vallásalapítónak készülő „szittyával” utazik. Az útvonal főbb állomásai Bécs, Stuttgart, Brüsszel és Párizs. Az elbeszélt eseménysor első és utolsó szakasza keretet alkot, mivel a vándorlás Pestről indul és Pestre érkezik vissza. Az érsekújvári emlékképeket megidéző szövegrész központi eleme az elszakadás az apától, központi kérdése pedig az elutasított jövőkép („valamikor azt hitte az öreg 21 évesen káplán leszek). A záró rész visszatérés az anyához és a szeretőhöz. A mű többszöri olvasása után sem értelmezhető az elbeszélt utazás célja, annak tapasztalatai és eredményei. Sikertelen, mivel a képsorok és történetmozaikok logikus, ok-okozati rendbe állításának lehetőségét poétikai alakzatok törik meg, amelyek lebontják a nyelvi jelek hagyományos jelentéseit. A szerkesztés szándékosan gátolja az értelmezést.

A nyitó kijelentés visszautal a címbeli motívumokra(ló,madár). Mindkét képhez az idő képzete kapcsolódik. Az idő pedig kapuként tárul fel, vagyis mindhárom kép időmetafora. A kapu jelentése vonatkozhat az indulásra(a vándorlás kezdetére), de a visszatekintő költői megnyilatkozás líraian kitüntetett idejére is ( a kapuként kinyíló szárnyak szabaddá teszik a teret a költői megnyilatkozásra). A ló, a madár, a papagáj motívumai, valamint a vörös szín különféle ismétlődései később is visszatérnek. Ezeknek a motívumoknak a jelentése folyton változik, mivel folyton eltérő szöveg- és hangnembeli környezetben jelennek meg. Így a jelentés nem válik rögzíthetővé. Ez az oka annak, hogy az olvasó nem talál olyan rendezőelvet, amelyik a képeket, motívumokat összefüggő rendszerbe illeszthetné. A versbeli képvilágban nem ismerhető fel állandó, egységes jelentésekhez kapcsolható szimbólum, vagy összetett költői képrendszer. A motívumok, képek egymáshoz való viszonya csak töredékesen állapíthatók meg („Az idő nyerített akkor- a város rohant mellettünk/ide oda forgott és néha fölágaskodott”; a fák alapjában véve teherbe esett lányok/de ha jobban megnézzük, a határkövek is teherbe esett lányok”; „a falakról vörös seregekben lefelé masíroznak a poloskák”).

A szöveg építkezésének jellemzője, hogy egy kiépülőben lévő metonimikus(ok-okozati) szerkezetet hirtelen felváltja egy ellentétes hatású metaforikus szerkezet („Kösd csak rám a térdeidet/asszonykám/ezüst szalamander/papagáj/vitézkötés az életem/gyümölcsfa/leszakított csillag/ó jaj ó jaj”). Ez a fajta szerkesztés azt jelenti, hogy a szöveg megkívánja a két olvasási mód(metonimikus és metaforikus) egyensúlyban tartását és összjátékát. A művet jellemzi a központozás hiánya. Ez a hiány a mondattani egységek többféle értelmezését teszi lehetővé. Kihasználja a szavak szó szerinti és az átvitt értelmű jelentés közötti feszültséget. Így a nyelvi szerkezetek is montázsszerű hatást keltenek(„ szittya az öltözőben felejtette az új vallás kulcsát”, „a galambok bukfenceztek a háztetők felett/jobban mondva galoppoztak a napkocsin”). A szövegben gyakoriak a korábbi állításokat visszavonó, vagy épp az állítás és a tagadás játékára épülő szerkezeti egységek („amit fölállítunk az föl van állítva/de amit fölállítottunk, az nem jelent semmit”; „én láttam Párizst és nem láttam semmit”). Ezek a poétikai eljárások szétoldják a jelentést és a dada törekvéseire jellemzően azt a poétikai célt szolgálják, hogy a költői nyelv ne működhessen jelszerűen. A műben több, halandzsának minősíthető elemek is vannak(„ ó dzsiramári”; „latabagomár és finfi”).

A versben legtöbbször megjelenő motívum az önreflexív alakzat az önértelmezés igényével („ nekem versek és hadzsura erdők kezdtek nőni a fejemben”; „tegnap két verset küldtem haza a független Magyarországnak”; „mert akkor már költő voltam megoperálhatatlanul”; „szegény eszemben kinyíltak a liliomok”; „én csak együgyű költő vagyok csak a hangomnak van éle”).

A zárlatban megjelenő „én KASSÁK LAJOS vagyok” kijelentést az önazonosság megtalálásaként értelmezték. Mások szerint a hosszúvers fejlődésregényekhez hasonló olvasat indokolatlan, mert a visszatekintő önéletrajzban létrejövő önazonosság maga is megalkotás eredménye.

A ló meghal a madarak kirepülnek szoros összefüggésbe hozható a dadaizmussal. Versbeszédének költészettörténeti szempontból újító alakzatai döntő mértékben a dadaista nyelvhasználat szokásos eljárásaiból származtathatók. A mű a dadaista vonások mellett megőrizte szerkezetének lényeges elemeiben a vándorlás nagy irodalmi elbeszéléseinek struktúráját.

Kassák Lajos a magyar avantgárd irodalom legkiemelkedőbb alakja. Életműve hagyományteremtő, számos alkotóra hatást gyakorolt.

Mikszáth Kálmán A jó palocok

8. Tematikusság és tragikum Mikszáth Kálmán A jó palocok című novelláskötetben

Mikszáth Kálmán

(1947-1910)

Összeköti a 19 század és a 20 század magyar prózát

Mar át nyúlik a 20 századba, van olyan verse ami megjelenik a Nyugatba és van egy külön szám ami az emlékére jelenik meg

Általános jellemzők:

- Jókaival egy lapon említik, hasonló írásmódjuk miatt

Jókai folytatója: életkép, anekdota, kalandos meseszövés; egyoldalú jellemrajz, DE nincs eszmenyesites és patetikus retorika

- anekdota szerepe: rövid prózai mű, egy adott élethelyzetet mutat be és szűkebb perspektívát

- csattanószerű lezárás

- kalandosság, történetisêg

- jellemrajzi sematikussag

- Jókaival szemben nála nem jellemző az emelkedettség, patetikussag; az előbeszédszerűség a jellemző (--> kevésbé választékos)

- novella: kis prózai műfaj ( rövidebb mint a regény)

Modern prózáról csak a 19 század végétől beszélünk de mar az antikvitásban is jelen van (Bocaccio: Decameron)

Omipnipotens narráció ( omnipotens- mindent tudó <-> immaneus- részt vevője a történetnek, nem tudja a véget)

Homályos háttér, nem tudunk mindent a szereplőkről, sem az eseményekről

- Hosszú és rövid próza egyaránt jellemző nála.

Bede Anna tartozása

- a falusi életet mutatja be és annak a hiedelemvilágát

- bűnbak - néphit

A hivatalos törvény ütközete a népi hiedelemvilággal

- végkimenetele kiegyenlíti a kettőt: 2 fajta értékrend ütközése

Péri lányok szép hajáról

- szereplők: Péri Kata, Péri Juditt, Csató Pista és felesége

- mar az elején érezhető a bűn megjelenése

- homályosság: cselekményvezetése nem követhető pontosan; kihagyásokat használ, nem akar mindent megmutatni, nem jeleníti meg a dolgokat egyértelműen - nincs pontos utalás

- Juditnak nem nőhet vissza a haja 2 dolog miatt: meghal a betegségben, folt esett a becsületén

- bűn és bűnhődés tematika: bűn = házasságtörés

büntetés = haja elvesztése és betegsége

- a büntetés átvállalása ugyan úgy megjelenik mint a Bede Anna tartozásában

- a betegség és a bűn párhuzamban áll: ha meggyógyulna jovatenne bűneit

- Kata felvállalja testvére bűneit és a haját is feláldozza testvéréért --> megbélyegezve ezzel magát is

- zárás többféleképpen is értelmezhető

-> Kata nem bűnös; Judittnak nem nő ki többet a haja

-> meghal ezért nem nő ki többet a haja ( a haj mint a bűn külső megjelenése)

Berzsenyi Dániel ódai

7. Az antik hagyomány újraírása Berzsenyi Dániel ódái

Berezsnyi Dániel

(1776 -1836)

Korszak: felvilágosodás

A magyar felvilágosodás ám két fő irányzata volt: a klasszicizmus és a szentimentalizmus. Kazinczy tanácsát megfogadva vált a magyar klasszicizmus meghatározó alakjává.

Klasszicizmus:

- az antik hagyományok előtérbe kerültek ( versforma, téma és műfaj szempontjából egyaránt )

- magányos természete miatt nem tudjuk mikor kezd el írni.

- Kis János tanácsára elküldi nehány verset Kazinczynak aki az odak írását ajánlja neki.

- Az óda fennkölt, magasztos tárgyú, gyakran bonyolult ritmikájú és felépítésű lírai műfaj. Emelkedett hangvétel, feszült érzelmi állapot jellemzi.

Költészete:

- 1803 Kis János felfedezi a tehetségét

- 1808 77 vers

- 1813 első verses kötete megjelenik

Kölcsey - Berzsenyi recenzió megjelenik s Tudományos Gyűjteményben ( Berzsenyi mar felkészült a válaszra)

- 1825 Észrevételek Kölcsey recenziójára

- 1830 az MTA tagja lesz, Poetai Harmonistica

Pályaszakaszok

I. 1808ig

- antikvitás hatása

- költői munkák,

- Horatius hatása

- odak

II. 1808-'17

- Kazinczy irodalomszemléletenek hatása

- epigrammák, episztolàk

III. 1817-'25

- kevés lírai mű, inkább tudományos munkák

Osztalyrészem 1799

- első pályaszakaszában írta

- időmértékes verselésben írta, nincs benne rím

- cím: ahol az élete tart

- műfaj: összegzővers

(általában az élete végen szoktak a költők ilyeneket írni--> vmi történt ami arra ösztönözte h ilyet írjon--> házasságával az élete egy részét lezárta és egy új kezdődött el - Dukai Takács Zsuzsanna)

- egy hajózási képpel indul a vers --> antikvitás megjelenése

Horatius: Lucinus Morenanak címzett verse

- 1-2versszak: fiatalkor bemutatása / múlt/

- felnőtté válást írja le

- 3-5 versszak: jelenkor megjelenítése: mindene megvan a lírai énnek --> elégedettség

- 5-7 versszak: a Múzsa megjelenítése;

a lírai én és a költészet viszonya;

Dal= a költészet ereje ami mindent megváltoztat

A Magyarokhoz I 1810

- 1789 korul kezdte el irni dea végleges változat 1810 Ben készült el - leghosszabb ideig készült műve

- ezt is odaadja Kis Jánosnak

- műfaj: közösségi oda ( olyan oda ami a közösség érdekeit nézi)

- antik mintára épül

Horatius: Romaiakhoz című műve(azt írja le h hogyan korcsosodott el a római nép)

- alkajoszi stofa szerkezet figyelhető meg nála

1-3 sor: janglikus lejtés

4 sor: trocheikus lejtés

- cím: megszólítás / mint Horatius/

- már az első versszakban megfigyelhető a téma

A régihez képest romlik a magyar nép- párhuzamot lehet vonní Kölcsey Himnuszával

- 1-6: múlt felidézése

- 6-12: a jelen ítélete - a múlthoz hasonlítja

- 12-14: univerzális világszemlélet, kitágitott horizont

- a reménytelenségnek végig meghatározó szerepe van

- általános vizsgálat majd egyéni

Magyarokhoz II 1807

- pozitívabb kép a Magyarok I-hez képest

- " nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat"

- nemzet fölrázó vers

- a hibákat nem említi

- harcra hívja a népet

- kevésbé kritikus a magyarokhoz

Míg a magyarok egy lemondást mutat be a magyar nép jövőjéről addig a magyarok kettőben egy lelkesítő egy pozitív jövőkép látható.

Műveiben kettősség uralkodik, melyet erősít a klasszikus és romantikus elemek keveredése

Berzseny a magyarság kérdését az antikvitással kapcsolja össze / von vele párhuzamot. Úgy ahogy a személyes sorsot a nemzeti karakterrel hozza párhuzamba. A nemzeti lét és nemlét kérdése, a régi dicsőség és a törpe jelen önkínzó szembeállítása, a nemzet pusztulásának víziója a "nagyszerű" halál réme egész reformkori költészetünknek visszatérő témája.

Plusz elemzés a versekhez : NETRŐL

A magyarokhoz a leghosszabb ideig csiszolgatott mű, első változata 1796 körül keletkezett, a végleges 1810-ben készült el. Ebben a műben a klasszicizmus törekvése bontakozik ki, miszerint mindent általános, emberi szintre kell emelni. A témát illetően kaphatott ösztönzést Horatiustól, tőle kölcsönözte az alkaioszi strófát. A mű sorait már a konkrét történelmi helyzettől elvonatkoztatva a szabadság verseként értelmezhetjük. Izgatott, zaklatott menetű, nagy ellentéteket egymásnak feszítő alkotás, melyet áthat a nemzet jövőjéért érzett önostorozó aggodalom, a szorongó fájdalom. A költemény pátoszát a reménytelenség hevíti. Az óda kulcsszava az erkölcs. Egyre táguló méretekben villantja össze a kétféle időt, a múltat és a jelent, mivel ez a verstípus időszembesítő verstípus, a múlt és a jelen szembeállítása. Hanyatlásnak mutatja. Berzsenyi alapítja meg ezt a fajta stílust (Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi). Megszólításban megjelenik a vers szerkesztő elvét alkotó éles szembeállítás, mely egyúttal erkölcsi ítélet is "Romlásnak indult - hajdan erős". A 2. versszak a múlt kemény helytállását idézi, amely azonban közel sem volt idilli múlt. Ezt rombolja le a veszni tért erkölcs (3.vsz.). Három versszakon át (4-6.) ismét a múlt bizonyító tényei sorakoznak. A következőkben már négy versszakra tágul a fájdalmas önostorozás, a jelen bűneinek itt olvashatjuk a legbővebb felsorolását (7-10). A 10. versszakban az öltözetnek politikai jelentése van: jozefinizmus, nemzeti ellenállás: bajusz, szakáll, mente, német zsakett. A 11-12.versszakok felkiáltó mondataiban újra a dicső múlt nagysága zeng. Egyszerre van jelen a büszke öntudat és a csüggedt kiábrándulás, a múlt értékeinek vissza sóvárgása és a kétségbeesett tehetetlenség. Az utolsó két strófában (13-14.versszak) hangváltás következik, az ódai hangot az elégikus váltja fel. A 9.strófától kezdve változás tapasztalható a beszélő és a megszólított viszonyában: idáig a prédikátori korholás egyes szám második személyben hallható, ezután a többes szám egyes személy válik uralkodóvá. A magyarság romlásának oka szerinte általános törvényszerűség. Párhuzamot von a nagy népekkel. Ami a verset oly feledhetetlenné teszi, az elsősorban nyelvének romantikája, zengő akusztikája. Sömjént és Niklát tekintve mindkettő poros-sáros, a civilizációtól elzárt, a szellem világától távol eső falucska, vadon tájék. Emellett felesége műveletlen, így hát elmélkedéseiben egyedül maradt. Berzsenyinek mindenekelőtt a megelégedésre, a megelégedettség illúziójára volt legnagyobb szüksége, vágyainak, ábrándjainak, törekvéseinek kölcsönkorlátozására, kényszerű adottságainak, megváltoztathatatlan körülményeinek filozofikus tudomásulvételére. A kiszolgáltatottság, a tehetetlenség tragikus érzését szerette volna kárpótolni a "megelégedéssel": elfogadni az elfogadhatatlant, belenyugodni a neki rendelt sorsba.

Az Osztályrészem című elégikus ódájában a megelégedéssel viaskodik (1799 körül) - osztályrészem, ami nekem jutott. A vers a személyesség megjelenítésével és az egyes szám első személy használatával a romantika felé hajlik. A klasszikus kereteket nagy erővel feszíti szét Berzsenyi és a Horatiustól kölcsönzött, sajátos módon értelmezett képek. Az emberi életutat egy veszélyes tengeri hajózással azonosítja, középúton. Az élet viharain szerencsésen túljutott "heves ifjú" élete fordulópontjához érkezett: felnőtté vált. A biztonság jóleső érzése mögött ott rejlik az ifjúságtól való búcsúzás fájdalma, ráeszmélés az idő visszafordíthatatlanságára. A "boldog megelégedés" illúziójába ringatja magát. Mindez szembesítésben történik: pozitív és negatív értékek összehasonlításában. Pozitív értékek az antik városok, dolgok (Tarentum, Larissza). Belső hang azt mondja, hogy kérjen még. A 3-4. versszakban az elégedetlenség fogalmazódik meg. Úgy látszik, hogy lejjebb adná. (Antik világgal szemben ez csak egy porfészek). 6. szakasz: egyre kevesebbel beérné ("csak te légy velem"). Értéktudatból értékhiány lesz; reális értékből költészet. Levonom vitorlám - feladás jele. Lekötöm hajómat - önkorlátozás. Az elzárt hely börtön is, nemcsak biztonság. A tündérek jelen esetben veszélyesek (ebben a korban a tündérek még rosszat jelentettek: feltűnnek, eltűnnek). Negatív mozzanatok is vannak a műben: az élet értelmének feladása, veszélyes lehetőség, lankadás. A vers horatiusi lezárása meghatott emelkedettséggel, őszinte rajongással zengi a költészetnek a legválságosabb helyzetekben is minden bajtól mentesítő csodáját: Ha minden érték kihull is az emberi életből, a művészet még mindig tartalmassá teheti a létet. Az elégia jellemző Berzsenyire, ez a műve is elégikus óda.

töri dolgozat "kidolgozás" angolul

1. Conference in Potsdam
The third summit as in July and August 1945. Attlee represented Great Britain, Truman represented USA and Stalin represented SU. The most important issue was the future of Germany. The Allies decided to dissolve the Nazi Party and to punish the war criminals. Germany was divided into 4 occupation zones:
- SU occupied the north eastern
- USA occupied the south eastern
- GB controlled the north eastern
- France controlled the south western part of Germany
The Council of Foreign Ministers was set up to draft the Peace treaties.

2. Characteristics of the Cold War
It was bipolar – there were two superpowers fighting each other; global – involving all territories where there was a political vacuum; and local – where the local conflicts were greatly influenced by the rivalry of the two powers.
Thwere was an arms race – development of atom bombs, the field of struggles changed – and there were no dialogue between the leaders of the Blocks. The borders were strictly guarded and barbed wire( Berlin wall) was to prevent contact nations.
Propaganda campaigns aimed at justifying the ideology which divided the world into black and white. Any resistance lead to political purges.

töri dolgozat "kidolgozás" magyarul

1 Potsdam agrreement

2 Cold War

3 Marshall plan

4 NATO / Warsay pact

5 peaceful coexistence

6 Truman / Eisenhower doctrine

7 SALT 1 - 2

8 Mao Ce-tung / Csang Kaj-sek

9 Vietnam war

10 Arab Israel crisis

11 Cuba crisis

12 McCartism

13 iron curtain

14 suez chanal crisis

15 Korean war

Potsdam egyezség

A „három nagy” potsdami konferenciáját 1945. július 7-e és augusztus 2-a között rendezték meg. A teheráni és jaltai megbeszélésekhez hasonlóan a Szovjetuniót Sztálin képviselte. Az időközben elhunyt Roosevelt utódaként az amerikai elnök, Truman mellett július 28-tól új szereplő volt a brit választásokon vesztes Churchillt felváltó Attlee is. Annak ellenére, hogy a távol-keleten még folytak a harcok, a potsdami konferencia tulajdonképpen a második világháború diplomáciai lezárásának tekinthető. A megbeszéléseken – egyebek mellett – megvonták a németországi, az ausztriai és a berlini megszállási övezetek határait, egyben megállapodtak az egységes német állam fenntartásában. Meghúzták Lengyelország új határait, visszaállították Ausztria szuverenitását, Königsberget (Kalinyingrádot) és környékét pedig a Szovjetunióhoz csatolták. Szóba került az olasz ENSZ-tagság kérdése, valamint a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának lehetősége Magyarországgal, Finnországgal és Bulgáriával. Döntés született a magyar, a lengyel és a csehszlovák területeken élő németek kitelepítéséről. Meghatározták a német jóvátétel mikéntjét. Létrehozták a Külügyminiszterek Tanácsát, melynek feladata a békeszerződések feltételeinek kidolgozása volt. Döntés született a háborús főbűnösök elleni per lefolytatásáról. Július 26-án az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kína felszólította Japánt a fegyverletételre. Az amerikai és részben az angol tárgyalási pozíciót nagyban befolyásolta a sikeres atomkísérletről szóló titkos híradás. Sztálin erről a kérdésről csak felületes tájékoztatást kapott Trumantól, bár a szovjet ügynökök révén már korábban is tudott az atombomba fejlesztésének munkálatairól.

Marshall terv

A Marshall-terv egy nemzetközi segélyprogram volt a második világháború után, amely George C. Marshall amerikai külügyminiszterről kapta a nevét. Marshall 1947. június 5-én átfogó amerikai segélyprogramot hirdetett meg minden olyan háború sújtotta európai ország számára, amely az újjáépítésben hajlandó volt az Amerikai Egyesült Államokkal együttműködni.

Vasfüggöny

A vasfüggöny Európa hidegháborús kettéosztottságának politikai metaforája, egyben azoknak a politikai döntéseknek, rendelkezéseknek, valamint az ezeket megvalósító műszaki megoldásoknak a gyűjtőfogalma, amelyek a második világháború során kiterjesztett szovjet érdekszférába került közép- és kelet-európai országokban, azok népességének nyugatra irányuló szabad mozgását ellenőrző, korlátozó és később megakadályozó, a népességet Nyugattól elszigetelő céllal jöttek létre, illetve fizikailag az adott országok nyugati határai mentén, az 1940-es évek második felétől fokozatosan kiépítve jelentek meg. A kifejezés Winston Churchill 1946. március 5-i fultoni beszédében hangzott el először.
Hidegháború

A hidegháború sok nemzetközi feszültséggel járó korszak volt 1947 és 1991 között, amelyet a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti folytonos rivalizálás jellemzett. A szó szoros értelmében vett háború nem tört ki a két ország között – a hidegháború a második világháború két nyertes nagyhatalmának ideológiai, kulturális, gazdasági, politikai összecsapásából állt. Ebben az időszakban volt kézzelfogható a nukleáris fenyegetés és ekkor indult fegyverkezési verseny és az űrverseny is, a propaganda mellett. A hidegháború fogalma Walter Lippmantól származik, továbbá ő mondta, hogy ez nem más mint két vak dinoszaurusz viaskodása egy gödörben. Semmiképp sem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy ez a háború csak az északi/nyugati országok számára volt hideg : az időszakot a harmadik világban több száz (!) fegyveres konfliktus jellemezte (elsősorban a két szuperhatalom által támogatott polgárháborúk), összességében milliós nagyságrendű áldozatokkal.

NATO

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete – angolul North Atlantic Treaty Organisation, rövidítve NATO, franciául Organisation du Traité de l’Atlantique Nord, OTAN – 28 észak-amerikai és európai ország szövetsége, amelyet a II. világháború után 1949. április 4-én alapítottak Washingtonban. A szövetség célkitűzéseit az Észak-atlanti Szerződés foglalja magában, amelynek értelmében a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében. Hivatalos nyelvei az angol és a francia.
A NATO a hidegháborús fegyverkezési verseny egyik közvetlen eredménye. Napjainkban a tagországok határain túl is végez békefenntartói feladatokat, jelenleg afganisztáni missziójának kibővítésén tevékenykedik.

Varsói szerződés

A Varsói Szerződés a közép- és kelet-európai szocialista országok védelmi katonai-politikai szervezete. Varsóban, Lengyelországban alapították meg 1955. május 14-én a Szovjetunió javaslatára, amely a szervezeten belül csaknem az összes hatalmat birtokolta.
A Varsói Szerződés megalakítása az NSZK újrafelfegyverzése és a Nyugat-európai Unió megalakulása ellenlépéseként jött létre. A Szovjetunió csapatainak a partnerország területén történő állomásoztatásával igyekezett ellensúlyozni a NATO-t, és szorosabban magához vonni a közép- és kelet-európai államokat. A Szovjetunió felmondta Nagy-Britanniával és Franciaországgal a háború idején kötött segítségnyújtási szerződését, és˙1955. május 14-én megalakította a Varsói Szerződést.
Truman-doktrína

A Truman-doktrína szerint az Egyesült Államok nem tűri el a második világháború után kialakult status quo erőszakos megváltoztatását, és gazdasági illetve katonai segítségnyújtással beavatkozik azon országokban, ahol a kommunizmus térhódítása fenyeget. Harry S. Truman amerikai elnök 1947. március 12-én a kongresszushoz intézett beszédében hirdette meg az elvet a görög polgárháború idején. Truman elnök szerint, ha Görögország és Törökország nem kapja meg a szükséges segítséget, akkor menthetetlenül kommunista uralom alá kerülnek, amely dominó-effektushoz, azaz a kommunizmus további terjedéséhez vezet a térségben. Truman 1947. május 22-én írta alá a Görögország és Törökország részére folyósítandó 400 millió dolláros katonai és gazdasági segélyről szóló törvényt. A Truman-doktrína előkészítette a terepet a később meghirdetett Marshall-terv számára, ugyanakkor legfontosabb eleme a „feltartóztatás” (containment) végül az amerikai hidegháborús politika egyik sarokkövévé vált, és meghatározó szerepe lett többek közt az Egyesült Államok koreai és vietnami háborús politikájában.

Eisenhower-doktrína

Az Eisenhower-doktrína egy amerikai politikai kezdeményezés volt, amely Eisenhowerről, az Amerikai Egyesült Államok elnökéről kapta a nevét. A doktrína születése az 1956-os szuezi válsághoz köthető, ennek során az Egyesült Államok nyomására Franciaország és az Egyesült Királyság kénytelen volt kivonni csapatait Egyiptomból. Az Egyesült Államok ekkor megrettent az olajban gazdag Közel-Keleten keletkezett hatalmi vákuumtól, és ezért a Kongresszus 1957-ben elfogadta az Eisenhower-doktrínát, mely megengedte az elnöknek, hogy segítsen bármely közel-keleti országot, amelyről úgy ítélik, hogy a kommunizmus által veszélyeztetett. Bár a megfogalmazás szerint a doktrína általánosságban a nemzetközi kommunizmus terjedésének próbált gátat szabni, megszületését annak a konkrét törekvésnek köszönheti, amely Nasser, az egyiptomi elnök ambícióit próbálta korlátozni. 1958-ban ennek a doktrínának a szellemében küldtek angol és amerikai csapatokat a nyugatbarát rezsimek megsegítésére Jordániába és Libanonba. Az Eisenhower-doktrína tulajdonképpen azt deklarálta, hogy az Egyesült Államok számára a Közel-Kelet egy kiemelt fontosságú terület.

SALT I -II

Strategic Arms Limitation Talks (magyarul: tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról), rövidítve SALT az Amerikai Egyesült Államok ás a Szovjetunió között létrejött nemzetközi fegyverzetkorlátozási egyezmény. A szerződést 1972. május 26-án, Moszkvában írta alá Richard Nixon és Leonyid Brezsnyev, hatályba 1972. október 3-án lépett, határidő nélküli érvényességgel. A szerződésben a felek vállalták, hogy egyikük sem telepít rakétaelhárító rakéta rendszert (ABM), kivéve egyet-egyet a saját fővárosa és a saját interkontinentális ballisztikus rakétái indítóállásainak 150 kilométeres sugarú körzetében, legfeljebb 100–100 indítóállással és ugyanennyi rakétaelhárító rakétával, korlátozott számú és hatósugarú radarokkal. Ugyancsak vállalták a felek, hogy az ABM-kísérleti telepeiken maximum 15–15 indítóállást tartanak fenn.Vállalták, hogy hogy egyikük sem fejleszt ki tengeri, mozgó szárazföldi, világűrbeli vagy légi támaszponttal rendelkező ABM-rendszereket, sem olyan ABM-indítóállásokat, melyekről egynél több rakéta indítható, vagy gyorsan újratölthető.
Strategic Arms Limitation Talks – (tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról) 1979. június 18-án Leonyid Brezsnyev szovjet főtitkár és Jimmy Carter amerikai elnök írta alá Bécsben a SALT–2 megállapodást. A megállapodást a SALT-1 1972-es szerződés következő lépcsőfokának szánták, ám aláírásának ünnepélyes megrendezése ellenére végül nem ratifikálták, így nem léptek érvénybe a szerződésben megfogalmazottak. A szerződés tartalma volt, hogy mindkét fél kötelezi magát hogy a birtokában lévő interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) indítóberendezéseinek, a tengeralattjáró-bázisú rakéták (SLBM) indítóberendezéseinek és a nehézbombázóknak az együttes száma nem haladja meg a 2400 egységet, míg a több robbanófejes rakétáké az 1320 egységet. Mindkét fél kötelezi magát arra is, hogy nem telepít új ICBM indítóberendezéseket, sem új típusú stratégiai támadófegyvereket.

A vietnami háború

A vietnami háború^{[m 2][m 3]} alatt bővebb értelemben a teljes második indokínai háborút (1955^{[m 4]} – 1975. április 30.), szűkebb viszonylatban az ebbe való közvetlen amerikai katonai beavatkozást (1965–1973) lehet érteni. A háború alapvetően a francia gyarmati hadsereg végső veresége után 1954-ben ideiglenesen kettéosztott Vietnam újraegyesítéséért folyt, amely során ideológiai alapon Kína és a Szovjetunió a kommunista Észak-Vietnamot, míg az USA Dél-Vietnamot támogatta. A két kommunista nagyhatalom a délkelet-ázsiai befolyásért egymással is versengett, az USA pedig a kommunizmus térnyerését próbálta megakadályozni a térség frissen függetlenné vált országaiban. A szárazföldi hadműveletek nagyobbrészt Dél-Vietnamban, továbbá Kambodzsa és Laosz határ menti területein folytak. Kezdetben az amerikai katonai tanácsadók által kiképzett Dél-Vietnami Hadsereg csapatai próbálták felszámolni a délen az esőerdőkben és a kiterjedt föld alatti alagútrendszerekben bujkáló és a vidéki falvakat uraló ellenállók és gerillák csapatait. A délen uralkodó politikai elnyomás és káosz miatt az ellenállók száma az évek során nem csökkent, sőt emelkedett. Az amerikai politika és hadvezetés az 1960-as évek közepén úgy döntött, a tanácsadók és kiképzők mellé harcoló amerikai katonákat is küld a térségbe. A gerillák mellett az északi hadsereg katonái is gyakran harcoltak délen, sőt többször is megkísérelték a déli országrész teljes katonai megszállását, amit csak az amerikai tűzerőnek köszönhetően sikerült visszaverni. Észak-Vietnam felett ugyanekkor légiháború dúlt. Az amerikai bombázók a teljes észak-vietnami ipart lerombolták, bár a szovjet és kínai gazdasági és katonai támogatás miatt ez nem rengette meg az országot. A televízió közvetítette, arcvonal nélküli gerillaháború kegyetlensége, illetve a hadkötelezettséggel szembeni ellenállás az amerikai baloldali békemozgalmak megerősödéséhez vezetett. A háttérben folyamatosan zajlottak a nyílt és titkos tárgyalások a felek között, de évekig nem jutottak megegyezésre. Az USA próbálta a déli országrész függetlenségét elérni, de észak nem volt hajlandó engedni követeléséből, miszerint minden külföldi katona hagyja el az országot, szűnjön meg az ország kettéosztottsága és tartsanak választásokat, amit a zűrzavaros déli politikai helyzet miatt a kommunisták nagy valószínűséggel meg is nyertek volna. Az amerikai és az észak-vietnami küldöttség végül a dél-vietnami küldöttség tudta nélkül 1972-ben megállapodott. Az amerikai vezetés már 1968-ban eldöntötte, hogy kivonul a térségből, de mindezt a lehető legkisebb presztízsveszteséggel szerette volna elérni. A békeszerződés aláírása után az Egyesült Államok 1973-ban ki is vonult az országból. A támogatás nélkül maradt Dél-Vietnam ereje megtört, az északiak a békeszerződést megszegve 1975-ben lerohanták Dél-Vietnamot, és elfoglalták a déli fővárost. A két ország 1976-ban Vietnami Szocialista Köztársaság néven hivatalosan is egyesült. A harcok során becslések szerint 3–5 millió vietnami halt meg, illetve 58 000 amerikai vesztette életét.
Arabok és Izraeli konfliktus

Az arabok és Izrael közti konfliktus – noha a zsidó állam csak 1948 óta létezik hivatalosan – a palesztinai zsidó és arab lakosság közti összecsapások formájában a 20. század eleje óta folyik változó intenzitással hadi, politikai és gazdasági síkon. A kérdés a hidegháborúnak köszönhetően kapott világpolitikai súlyt, mivel az Amerikai Egyesült Államok feltétlen támogatását élvező Izrael ellenében a Szovjetunió (miután kezdetben támogatta a független Izrael létrehozását, és elismerte az új államot) az arab államokat nyerte meg magának. A kétpólusú világrend felbomlása és néhány végeredményben eredménytelen békekezdeményezés azonban nem vetett véget a konfliktusnak, melyben mindkét oldal az emberi jogok szempontjából kifogásolható eszközökkel él. Jórészt a konfliktus hozadéka a palesztinok nemzettudatának kialakulása, de a sokszínű zsidóság nemzetté kovácsolódása is. A mai értelemben vett arab–izraeli konfliktus előzményei a tágabb történelmi múltban keresendő, azonban maga a kifejezés a 20. században lett használatos a század történéseire.

A kubai rakétaválság

A kubai rakétaválság a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közti katonapolitikai konfliktus volt, amely a Kubába telepített szovjet atomrakéták miatt alakult ki. A válság 1962. október 14-én kezdődött és október 28-áig tartott. Ez volt a hidegháború talán „legforróbb” pontja, mikor a világ egy atomháború kirobbanásának szélére került. 1959-ben Fulgencio Batista, az Egyesült Államok által támogatott diktátor elmenekült Kuba szigetéről. Röviddel ezután, Eisenhower elnöksége alatt az Egyesült Államok megkezdte kubai emigránsok kiképzését a CIA vezetésével Castro kormányának megdöntésére. Szabotázsakciókat, kisebb légitámadásokat hajtottak végre Kuba ellen, melyekben amerikai pilóták is részt vettek. 1961-ben már Kennedy elnök volt az, aki hozzájárult a kubai emigránsok partraszállásához a Disznó-öbölben, ám az akció csúfos kudarcba fulladt. Fidel Castro, a forradalmárok vezetője először védelmi miniszter, majd később miniszterelnök lett és egyszemélyi diktatúrát épített ki, és a puccskísérlet hatására végleg a Szovjetunió mellé állt. A fiaskó után az USA Mongúz-hadművelet fedőnéven sikertelen propagandakampányt folytatott a kubai rendszer destabilizálására, amely még a rakétaválság kirobbanásakor is javában tartott. Amerikai rakéták a keleti blokk körül. A hidegháborús fegyverkezési verseny keretében az Egyesült Államok a szovjeteket fenyegető rakétákat telepített Nagy-Britannia, Olaszország és Törökország területére. (Hatvan Thor nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát telepítettek a brit Nottingham városa mellé; harminc Jupiter közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát az olasz Gioia del Colle közelébe és tizenöt Jupitert a török İzmir környékére.) Ezek a rakéták közvetlenül is fenyegették a Szovjetunió nyugati területeit. A szovjet fél mindezt nem hagyhatta figyelmen kívül. Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP főtitkára és a szovjet pártvezetőség 1959-ben arra a következtetésre jutott, hogy egy jövőbeli háborút nagyrészt nukleáris fegyverekkel vívnának meg. Ebben az évben alapították meg a szovjet Stratégiai Rakéta Haderőt is. Hruscsov vezetése alatt a szovjet kormány egyre inkább militarista beállítottságú lett, nem kis részben az új Kennedy-kormány politikája és fegyverkezési programja miatt.
McCarthyism

McCarthyism is the practice of making accusations of disloyalty, subversion, or treason without proper regard for evidence. The term has its origins in the period in the United States known as the Second Red Scare, lasting roughly from the late 1940s to the late 1950s and characterized by heightened fears of communist influence on American institutions and espionage by Soviet agents. Originally coined to criticize the anti-communist pursuits of Republican U.S. Senator Joseph McCarthy of Wisconsin, "McCarthyism" soon took on a broader meaning, describing the excesses of similar efforts. The term is also now used more generally to describe reckless, unsubstantiated accusations, as well as demagogic attacks on the character or patriotism of political adversaries. During the McCarthy era, thousands of Americans were accused of being Communists or communist sympathizers and became the subject of aggressive investigations and questioning before government or private-industry panels, committees and agencies. The primary targets of such suspicions were government employees, those in the entertainment industry, educators and union activists. Suspicions were often given credence despite inconclusive or questionable evidence, and the level of threat posed by a person's real or supposed leftist associations or beliefs was often greatly exaggerated. Many people suffered loss of employment and/or destruction of their careers; some even suffered imprisonment. Most of these punishments came about through trial verdicts later overturned,^[1] laws that would be declared unconstitutional,^[2] dismissals for reasons later declared illegal^[3] or actionable,^[4] or extra-legal procedures that would come into general disrepute. The most famous examples of McCarthyism include the speeches, investigations, and hearings of Senator McCarthy himself; the Hollywood blacklist, associated with hearings conducted by the House Un-American Activities Committee (HUAC); and the various anti-communist activities of the Federal Bureau of Investigation (FBI) under Director J. Edgar Hoover. McCarthyism was a widespread social and cultural phenomenon that affected all levels of society and was the source of a great deal of debate and conflict in the United States.

A koreai háború

A koreai háború 1950 és 1953 között a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK, Észak-Korea) és a Koreai Köztársaság (KK, Dél-Korea), illetve szövetségeseik, egyrészt Kína és a Szovjetunió, másrészt az USA között zajlott háború volt. A koreai háború volt a hidegháború első fegyveres konfliktusa, valamint mind közül a legvéresebb is, kb. 3 millió áldozatot követelve. A konfliktus előzménye az volt, hogy az 1945. nyári potsdami értekezleten a szövetséges nagyhatalmak megállapodtak: a Koreai-félszigeten a 38. szélességi foktól északra a szovjet, délre pedig az amerikai hadsereg fogadja a japán csapatok kapitulációját. 1945 augusztusában a Vörös Hadsereg, szeptemberben pedig az USA csapatai bevonultak Koreába. Így két megszállási övezet jött létre. A 38. foktól északra a szovjetek a saját megszállási övezetükben egy szovjetbarát kommunista rezsimet juttattak hatalomra Kim Ir Szen vezetésével, míg az amerikai övezetben Li Szin Man (nyugaton Syngman Rhee) kezdett kiépíteni amerikabarát autokratikus rendszert. 1948-ban jött létre a két övezetben a KNDK és a KK, de mindkettő magát tartotta Korea legitim képviselőjének. Az ENSZ a Koreai Köztársaságot ismerte el. Az amerikai csapatok nagy része 1949-re elhagyta Dél-Koreát, ekkor a KK-t csak a saját hadserege védte, amely akkoriban gyenge és tapasztalatlan volt. A KNDK hadserege erősebb volt, s Kim Ir Szen számított a szovjet és kínai támogatásra is. Kim Ir Szennek azonban nem sikerült rávennie Sztálint arra, hogy a Vörös Hadsereg is részt vegyen Korea egyesítésében; fegyveres segítség helyett a szovjetek haditechnikával, szakértőkkel és a csapatok kiképzésével működtek közre a küzdelemben