7. Az antik hagyomány újraírása Berzsenyi Dániel ódái
Berezsnyi Dániel
(1776 -1836)
Korszak: felvilágosodás
A magyar felvilágosodás ám két fő irányzata volt: a klasszicizmus és a szentimentalizmus. Kazinczy tanácsát megfogadva vált a magyar klasszicizmus meghatározó alakjává.
Klasszicizmus:
- az antik hagyományok előtérbe kerültek ( versforma, téma és műfaj szempontjából egyaránt )
- magányos természete miatt nem tudjuk mikor kezd el írni.
- Kis János tanácsára elküldi nehány verset Kazinczynak aki az odak írását ajánlja neki.
- Az óda fennkölt, magasztos tárgyú, gyakran bonyolult ritmikájú és felépítésű lírai műfaj. Emelkedett hangvétel, feszült érzelmi állapot jellemzi.
Költészete:
- 1803 Kis János felfedezi a tehetségét
- 1808 77 vers
- 1813 első verses kötete megjelenik
Kölcsey - Berzsenyi recenzió megjelenik s Tudományos Gyűjteményben ( Berzsenyi mar felkészült a válaszra)
- 1825 Észrevételek Kölcsey recenziójára
- 1830 az MTA tagja lesz, Poetai Harmonistica
Pályaszakaszok
I. 1808ig
- antikvitás hatása
- költői munkák,
- Horatius hatása
- odak
II. 1808-'17
- Kazinczy irodalomszemléletenek hatása
- epigrammák, episztolàk
III. 1817-'25
- kevés lírai mű, inkább tudományos munkák
Osztalyrészem 1799
- első pályaszakaszában írta
- időmértékes verselésben írta, nincs benne rím
- cím: ahol az élete tart
- műfaj: összegzővers
(általában az élete végen szoktak a költők ilyeneket írni--> vmi történt ami arra ösztönözte h ilyet írjon--> házasságával az élete egy részét lezárta és egy új kezdődött el - Dukai Takács Zsuzsanna)
- egy hajózási képpel indul a vers --> antikvitás megjelenése
Horatius: Lucinus Morenanak címzett verse
- 1-2versszak: fiatalkor bemutatása / múlt/
- felnőtté válást írja le
- 3-5 versszak: jelenkor megjelenítése: mindene megvan a lírai énnek --> elégedettség
- 5-7 versszak: a Múzsa megjelenítése;
a lírai én és a költészet viszonya;
Dal= a költészet ereje ami mindent megváltoztat
A Magyarokhoz I 1810
- 1789 korul kezdte el irni dea végleges változat 1810 Ben készült el - leghosszabb ideig készült műve
- ezt is odaadja Kis Jánosnak
- műfaj: közösségi oda ( olyan oda ami a közösség érdekeit nézi)
- antik mintára épül
Horatius: Romaiakhoz című műve(azt írja le h hogyan korcsosodott el a római nép)
- alkajoszi stofa szerkezet figyelhető meg nála
1-3 sor: janglikus lejtés
4 sor: trocheikus lejtés
- cím: megszólítás / mint Horatius/
- már az első versszakban megfigyelhető a téma
A régihez képest romlik a magyar nép- párhuzamot lehet vonní Kölcsey Himnuszával
- 1-6: múlt felidézése
- 6-12: a jelen ítélete - a múlthoz hasonlítja
- 12-14: univerzális világszemlélet, kitágitott horizont
- a reménytelenségnek végig meghatározó szerepe van
- általános vizsgálat majd egyéni
Magyarokhoz II 1807
- pozitívabb kép a Magyarok I-hez képest
- " nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat"
- nemzet fölrázó vers
- a hibákat nem említi
- harcra hívja a népet
- kevésbé kritikus a magyarokhoz
Míg a magyarok egy lemondást mutat be a magyar nép jövőjéről addig a magyarok kettőben egy lelkesítő egy pozitív jövőkép látható.
Berzseny a magyarság kérdését az antikvitással kapcsolja össze / von vele párhuzamot. Úgy ahogy a személyes sorsot a nemzeti karakterrel hozza párhuzamba. A nemzeti lét és nemlét kérdése, a régi dicsőség és a törpe jelen önkínzó szembeállítása, a nemzet pusztulásának víziója a "nagyszerű" halál réme egész reformkori költészetünknek visszatérő témája.
Plusz elemzés a versekhez : NETRŐL
A magyarokhoz a leghosszabb ideig csiszolgatott mű, első változata 1796 körül keletkezett, a végleges 1810-ben készült el. Ebben a műben a klasszicizmus törekvése bontakozik ki, miszerint mindent általános, emberi szintre kell emelni. A témát illetően kaphatott ösztönzést Horatiustól, tőle kölcsönözte az alkaioszi strófát. A mű sorait már a konkrét történelmi helyzettől elvonatkoztatva a szabadság verseként értelmezhetjük. Izgatott, zaklatott menetű, nagy ellentéteket egymásnak feszítő alkotás, melyet áthat a nemzet jövőjéért érzett önostorozó aggodalom, a szorongó fájdalom. A költemény pátoszát a reménytelenség hevíti. Az óda kulcsszava az erkölcs. Egyre táguló méretekben villantja össze a kétféle időt, a múltat és a jelent, mivel ez a verstípus időszembesítő verstípus, a múlt és a jelen szembeállítása. Hanyatlásnak mutatja. Berzsenyi alapítja meg ezt a fajta stílust (Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi). Megszólításban megjelenik a vers szerkesztő elvét alkotó éles szembeállítás, mely egyúttal erkölcsi ítélet is "Romlásnak indult - hajdan erős". A 2. versszak a múlt kemény helytállását idézi, amely azonban közel sem volt idilli múlt. Ezt rombolja le a veszni tért erkölcs (3.vsz.). Három versszakon át (4-6.) ismét a múlt bizonyító tényei sorakoznak. A következőkben már négy versszakra tágul a fájdalmas önostorozás, a jelen bűneinek itt olvashatjuk a legbővebb felsorolását (7-10). A 10. versszakban az öltözetnek politikai jelentése van: jozefinizmus, nemzeti ellenállás: bajusz, szakáll, mente, német zsakett. A 11-12.versszakok felkiáltó mondataiban újra a dicső múlt nagysága zeng. Egyszerre van jelen a büszke öntudat és a csüggedt kiábrándulás, a múlt értékeinek vissza sóvárgása és a kétségbeesett tehetetlenség. Az utolsó két strófában (13-14.versszak) hangváltás következik, az ódai hangot az elégikus váltja fel. A 9.strófától kezdve változás tapasztalható a beszélő és a megszólított viszonyában: idáig a prédikátori korholás egyes szám második személyben hallható, ezután a többes szám egyes személy válik uralkodóvá. A magyarság romlásának oka szerinte általános törvényszerűség. Párhuzamot von a nagy népekkel. Ami a verset oly feledhetetlenné teszi, az elsősorban nyelvének romantikája, zengő akusztikája. Sömjént és Niklát tekintve mindkettő poros-sáros, a civilizációtól elzárt, a szellem világától távol eső falucska, vadon tájék. Emellett felesége műveletlen, így hát elmélkedéseiben egyedül maradt. Berzsenyinek mindenekelőtt a megelégedésre, a megelégedettség illúziójára volt legnagyobb szüksége, vágyainak, ábrándjainak, törekvéseinek kölcsönkorlátozására, kényszerű adottságainak, megváltoztathatatlan körülményeinek filozofikus tudomásulvételére. A kiszolgáltatottság, a tehetetlenség tragikus érzését szerette volna kárpótolni a "megelégedéssel": elfogadni az elfogadhatatlant, belenyugodni a neki rendelt sorsba.
Az Osztályrészem című elégikus ódájában a megelégedéssel viaskodik (1799 körül) - osztályrészem, ami nekem jutott. A vers a személyesség megjelenítésével és az egyes szám első személy használatával a romantika felé hajlik. A klasszikus kereteket nagy erővel feszíti szét Berzsenyi és a Horatiustól kölcsönzött, sajátos módon értelmezett képek. Az emberi életutat egy veszélyes tengeri hajózással azonosítja, középúton. Az élet viharain szerencsésen túljutott "heves ifjú" élete fordulópontjához érkezett: felnőtté vált. A biztonság jóleső érzése mögött ott rejlik az ifjúságtól való búcsúzás fájdalma, ráeszmélés az idő visszafordíthatatlanságára. A "boldog megelégedés" illúziójába ringatja magát. Mindez szembesítésben történik: pozitív és negatív értékek összehasonlításában. Pozitív értékek az antik városok, dolgok (Tarentum, Larissza). Belső hang azt mondja, hogy kérjen még. A 3-4. versszakban az elégedetlenség fogalmazódik meg. Úgy látszik, hogy lejjebb adná. (Antik világgal szemben ez csak egy porfészek). 6. szakasz: egyre kevesebbel beérné ("csak te légy velem"). Értéktudatból értékhiány lesz; reális értékből költészet. Levonom vitorlám - feladás jele. Lekötöm hajómat - önkorlátozás. Az elzárt hely börtön is, nemcsak biztonság. A tündérek jelen esetben veszélyesek (ebben a korban a tündérek még rosszat jelentettek: feltűnnek, eltűnnek). Negatív mozzanatok is vannak a műben: az élet értelmének feladása, veszélyes lehetőség, lankadás. A vers horatiusi lezárása meghatott emelkedettséggel, őszinte rajongással zengi a költészetnek a legválságosabb helyzetekben is minden bajtól mentesítő csodáját: Ha minden érték kihull is az emberi életből, a művészet még mindig tartalmassá teheti a létet. Az elégia jellemző Berzsenyire, ez a műve is elégikus óda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése